Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Karalapító: Nicolas Nequam
Jelkép: Denevér, a gyors és csöndes...

Karvezető: Cornelius Kingsley

"A vámpírság kór! Aki vámpír, égjen! Pusztuljanak a vérszívók!" Városok, falvak álltak lángokban, emberek menekültek erődökbe, olyan helyekre, ahonnan az élve kijutás lehetetlen volt.
Még az ókorban ütötte fel a fejér a hír, miszerint egy gyilkos kórság uralja az egész világot. Egy olyan kórság, amire az egyetlen gyógyír a halál. Egy olyan halál, amelyből senki nem térhet vissza. A lemészárolt "betegeket" szétszabdalták, testrészeiket méterekre temették el egymástól. Kitört a káosz. Minden halott nyakán véres fognyomokat találtak. Arcuk elsápadt, testük színe elszürkült, s harmadnapra virradóan felébredtek.
Sötét, eldugott zugok, barlangok belsejében szállt meg a világot átutazó vámpír nemzedék. Nem voltak sokan, de éheztek, s mivel egymást megölni nem tudták, kénytelenek voltak az emberi fajt megfertőzni, ezáltal nem csak szomjukat csillapították, hanem új tagokat szereztek maguk mellé. Összetartóak voltak, soha nem váltak szét, mindig csapatokban vadásztak - tisztában voltak a túlélés törvényivel. Mikor megnőtt a halálozási irány nemcsak az idősek, hanem a fiatalok körében is, gyanakodni kezdtek az emberek, mindaddig, míg ki nem jelentették: egy új betegség ütötte fel a fejét. Arra azonban nem gondoltak, mi lehet az oka, csupán a kiirtás fogalmát ismerték el. A vámpírok városról városra, világrészről világrészre vándoroltak, ejtették kétségbe a világ lakóit, míg egy ismeretlen, lakatlan szigetre nem jutottak. Itt telepedtek le.
Évek múltak, s egy férfi kezdett építkezni a szigeten, egy kastélyt, amibe rengeteg embert szállásolt el. Az őslakos faj először konkurenciát vélt felfedezni, de a varázslók és egyéb, holdtöltekor szörnyekké változó faj barátsága láttán tárgyalni küldték vezetőjüket, Nicolas Nequamot.
Nicolas saját kart alapított az iskolában, mely a vezetéknevét kapta nevéül. A kar a vámpírokat helyezi előtérbe, de éppúgy lehet a kar teljes tagja mágus, vérfarkas, mint ahogy az alapító fajtájához tartozók.

Káröröm, gyanakodás, kitartás. Ha eme tulajdonságok csörgedeznek ereidben, a kar tagja lehetsz. Mit ér neked a mosoly, ha nincs mögötte hátsó szándék? Ugyan! Mit ér a segítségnyújtás, ha nem kapsz érte jutalmat? Semmit! A kar tagjai előtt csakis kitűzött céljuk lebeg, s nem veszik figyelembe, kin taposnak végig, hogy a magasba törjenek. Nem engedik el füleik mellett a sértő megjegyzéséket, akkor vágnak vissza, mikor a legkevésbé számítasz rá. Megjegyzik az arcodat, ha negatívan állsz hozzájuk, s bár lehettél azelőtt a legjobb játszótársuk, nem félnek rád szegezni pálcájukat. Érzéstelenek, legbelül a szívüket nagy kőfal védi, s még a halálból is visszatérnek, ha módjukban áll.
Vannak igazán gyötrelmes, másoknak fájdalmat okozni nem félő diákok. Olyanok, akiknek hóbortjai megfélemlítenek másokat, akik éjszaka élnek, a falat kapargatják, harsogó nevetésük pedig nem hagy aludni.
Találkozhatsz olyanokkal, akik bár nem hasonlítanak egy Nequamos személyiséghez, mégis a kar tagjai - ez csupán látszatkeltés, szívük legmélyén épp olyanok, mint a többi!
Sose feledd: A vigyor mögött, ami arcukon megjelenik, vad terveket szövögetnek ellened, miként söpörjenek ki útjukból. Vigyázz hát emberfia, tarts magad távol tőlük, ha nem akarsz ellopott lélekkel leélt életet.


Mottó: "Aki másokat legyőz, az erős. Aki önmagát legyőzi, az hős!"