Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karalapító: Fernando Ferox
Jelkép: Farkas, a vad és bátor...

Karvezető: Sitka Greed

 

Melyik lökött mondta azt, hogy amelyik kutya ugat az nem harap? Nálunk se harapós minden kutya, de akadnak veszett kis dögök. Elég széles skálán mozgunk ugyanis... Egy Feroxos lehet méltóságteljes, területét védő alfa, aki nem szereti, ha beleszólnak magánügyeibe, vagy ennek sokkal enyhébb változata, aki csak a betolakodókat ugatja meg. Azt mondják minden Feroxosnak van tartása, s valamennyi biztos, akár szelídített valaki, akár nem. Azt mondják ehhez társul némi józanság, ám ez nincs így minden esetben, sokan közülünk vakmerőek, harciasak és kissé zabolátlanok, csak úgy, mint játékosak, mókásak tréfatárakkal megspékelve. Lázadásról vagyunk híresek, de ez sem egy kötelező kategória, ugyanis vannak a nyugtalan és a nyugodt Feroxos fajták. A nyugtalanokkal általában sok gond van, ők azok, akik szinte mindenből tréfát, rossz fát a tűzre, vagy szökést csinálnak és akik sokkal pörgősebbek, nagyszájúbbak és néha nehezen kezelhetőek. Pajkos kutyulikra is gondolni kell, belőlük sincs híján a kar, sokszor ők is harapósak, vagy gonosz tréfát űznek szegény játékos – társaikkal. Vannak köztünk kissé infantilis fajták, meg lelkesek, vagy éppen morgósak és harapdáló kedvűek. Ez utóbbit értsd: csipkelődésnek. Mi ugyanis szeretünk szívatni, játszani, cukkolni és viccelni. Van önálló véleményünk, van véleményünk általában mindenről és ez a vélemény sokszor megdönthetetlen. Úgy is mondhatnám a létező legmakacsabb karral állunk szemben. A nyugodtabb kategóriába nagyjából a vezéregyéniségek sorolhatók, a józanabb, szülőibb, atyáskodóbb alfák, akik szeretnek vezetni, dirigálni, és céljaikért mindhalálig küzdeni. Ez a harcos faj és kar megtestesítője, egy Feroxos sosem adja fel, sokszor éppen olyan, mint egy lelkes rajzfilmfigura valamely kitartásról szóló mesében. Természetesen rengeteg változat lehetséges, lehet valaki harcos de játékos is egyszerre. Azt is rebesgetik csábításban sem vagyunk utolsóak, s hogy amit akarunk mi farkas klán harcosai mindig elérjük és megszerezzük magunknak. Eszközeink általában tisztességesek, hiszen mi vagyunk az egyenesség, a becsület és az igazság szent harcosai. Rengeteg az amazon és az arisztokratikus hős lovag is köztünk. Néha olyan, mintha valamely óvilágból szalasztottak volna minket a modern Xenák és Herculesek hőskorából ugyanakkor jelen generáció tagjai már nem egy országért harcolnak, sokkal inkább saját egzisztenciájukért, igazságukért, érvényesülésükért, elveikért és karukért.
Fernando Ferox egy régebbi kor Don Quijotéja harcos lelkű, igazi bátor, merész vérfarkas iskolát alapított, hogy csakis a vakmerő, s rettenthetetlen ifjoncokat képezhesse a harc, a mágia és átváltozás három alapvető tanára. Alex kimért, erős és öntudatos személyisége révén egymaga akarta elvinni az egész intézményt, mint ahogy világ életében maga akart csinálni mindent. Ezért mondják, hogy az Ferox velejárója a bátorság mellett a kissé gőgös, büszke magatartás is, melyre egykori karalapítónk csak legyintene mosolyogván: Van a gyereknek önbizalma, de szíve is.
Céltudatossága és önzése ellenére ugyanis Feroxnak hatalmas szíve volt, így befogadta intézményébe a kissé szétszórtabb, teszetoszább, gyermetegebb lelkű tanulókat is. Így kapott furcsa elegyet az iskola a bátrakból, jószívűekből, harcosokból, akiknek tartása vagyon, a tréfásokig s a viccekben gazdag, de mindhalálig küzdő nemeslelkűekig. Egyedül azonban képtelen volt fenntartani intézményét, iskolájába ugyanis rengeteg vérfarkas érkezett, mely diákokat egymaga képtelen volt kordában tartani. Teljesen egyedül volt, büszke és önálló, a rengeteg szenvedő, félig átváltozó vagy vérszomjas diákokkal azonban nem tudott megbirkózni. A csőd szélén állva jutott arra az elhatározásra, hogy áthajózik a tengeren és társul a nemrég megnyíló Dexternonnal békét kötve a vámpírok ellenséges fajával majd az egykor reá vadászó mágusokéval. Nagyon nehezen illeszkedett be, a sötétebb lelkű vámpírok elfogadása külön nehézségeket okozott számára, minden tisztesség és farkas erejére szüksége volt, hogy megőrizze hidegvérét Edwarddal szemben is. Végül, minthogy mindig happy End a vége ez sikerült neki, s megállta a helyét karvezetőként, hogy örökítse tudássá, a vérfarkasok és tisztesség hagyományát. Így vált nevévé a kar, s jelképezi azóta is őt, olyan hősként festve róla eposzokat, amilyenné valójában nagyon nehéz volt válnia.
Zárójelbe megjegyzendő Feroxnak nem csak az elismerésért kellett megküzdenie, hanem a szerelemért is, halálig szerelmes volt a kedves kis kolibri Prubellbe.

Mottó: “Ahhoz, hogy legyőzd a félelmed, rá kell ébredned, hogy nincs menekvés attól, amitől rettegsz. Fel kell szívnod önmagadba. Élj vele! Ízleld meg! Értsd meg! És kerekedj felül rajta!”